Emlékszem milyen rég volt, hogy Atyám megteremtett minket! Mennyire élénken él még most is bennem az, hogy a keze által születtem én és a nővérem Heraph, a teremtés idejében! Életet lehelt belénk, képességeket adott, érzésekkel ruházott fel minket és szárnyakkal jutalmazott! Méretileg azt hiszem sosem változtam egy centit sem, de személyiségemben, ahogy teltek az évek, évezredek, egyre fejlettebb lettem, bölcsebb, méltó az Úr szeretetére, a helyre, amit az égiek között tölthetek be! Nem meghaltam, én már ott fent léteztem eleve, az Ő szolgájaként, hitében erős angyalaként, Mihrimah néven! Szent és sérthetetlen számomra a létezése, a kiléte, az egy szem fia Krisztus, édesanyja Mária, a Szűz, aki szent az asszonyok között! Méhének gyümölcse a Megváltó, az Irgalmas Jézus az Úr által küldetett a Földre, emberek körébe, hogy tanítsa, hogy utat mutasson nekik, hogy a jóra sarkallja őket! Mintakép előttem, tisztelem és szeretem, becsülöm érte! Megmutatta atyja hatalmát, parancsolatait, irgalmasságát, jóságát. Miközben Ő is végig a jót cselekedte, sosem tévedt el csak ment előre! Megismertette őket azzal, amit eleve tudniuk kellett volna, mind azzal, amit Őseik egy perc alatt romba döntöttek. A Fiú segíteni akarta őket, hiszen közeleg az Ítélet napja, az Utolsó óra, az angyali seregek levonulása, az Atya megjelenése és ítélethozása! Megváltotta a földet, de még így is maradtak olyanok, akik ennek ellenére is eltévednek és rosszat cselekszenek! Itt jövünk a képbe mi! Ádám és Éva, az első emberpár gyötrelmes életnek néztek elébe, fájdalmas jövővel áldották a nemzedéküket, átokkal sújtották őket, amit sosem kellett volna megtapasztalniuk, ha Isten szavát követik és a parancsolatai szerint élnek! Kételkedni kezdtek, lázongani, öldökölni, a rosszat cselekedni! A Föld emberei eztán csoportokra oszlanak, hívőkre, akik az Úr szavát követik, az álszentekre és gyalázatosakra, akik a hit nevében cselekszenek rosszakat, azokra, akik nem hallottak felőle vagy nem akarnak tudomást venni róla és azokra, akik nem hisznek benne, eltévedtek és megváltásra szorulnak, útmutatásra, segítségre! Végül ők is, oszlanak és töredeznek, rengeteg féle nép van, akit óvni kell! Őrangyal vagyok, az Arkangyalok és a Harcosok, avagy Bosszúállók között a második nagy csoport egyik tagja! Előttem csak tanoncok állnak, utánam pedig félvérek! Őrként feladatom, hogy Atyám nevében helyre tegyem az emberiséget, hogy mentsem, ami menthető mielőtt bekövetkezne a vég, hogy megmutassam nekik az Úr szeretetét, nagylelkűségét, az igaz valóját, amit elferdítenek vagy semmibe vesznek! Vigyázom léptüket, ott vagyok, ha kellek, csak nekik élek! Néha álruhát öltök, néha láthatatlanként vagyok jelen, de sosem fordítok hátat nekik, végzem a kötelességem! Erina is segít nekem, Ő a sereg vezére, mélységesen odaadó teremtmény, csodálom érte! De most, hogy már megismertettelek részben az életemmel, a gondolkodásommal, a szerepkörömmel, a világgal és Isten csodálatosságával, a családjával, az égiekkel, rátérnék saját magamra és az Én családomra! Nem sok mindent tudok elmondani a személyiségemről, általában nem szeretek róla beszélni, de annyit még is elárulhatok, hogy szeretem azt, ami megadatott nekem, határozott vagyok, élénk néha csendes és makacs, túlbuzgó és mosolygós arcú. Kinézetemről mit mondhatnék? Barna hajam van és barna szemem, karakteres arcom és vékony, de átlagos ajkam. Az orrom, az állam és a szemöldököm is rendben nincs benne semmi rendkívüli, azt hiszem. Átlagos kinézet, aztán amúgy sem látnak meg sokan, szóval nincs miért tükörbe nézni. Az angyalok - a teremtésbeli testvéreim - és a nővérem fontos a számomra, a kötelességem az első nekem és ez vonatkozik Heraphra is, aki ugyan csak eltévedt. Szeretem őt, tisztelem, mélységes odaadással fordulok feléje, felnézek rá és követem a szavát. De elcsábította és a hatalmába kerítette az érzés, melyet úgy hívnak, szerelem! Ettől kezdve összetört, megváltozott és a rossz oldalra került. Sosem értettem meg miért történt ez, de nem is lényeges, hiszen megváltozni sosem lesz késő, még neki se! Habár tudom Isten már véleményt alkotott róla, ítéletet hozott felette és kitaszította, de tévesen! Én még reménykedem abban, hogy van esélye, van esélyünk, hogy újra együtt lehessünk, ahogy régen! Talán makacs vagyok, talán túlbuzgó vagy elhivatott, de én sosem adtam fel őt, mindig kerestem és nem fogadtam el a nemleges válaszát, én meg akarom menteni, segíteni rajta, ahogy az embereken! Akkora bűn lenne, hogy egy érzése a hatalmába ejtette? Megsúgom nektek, hogy az angyalok között sincs minden rendben, koránt sem tiszták ők sem! Heraph bűne nem akkora, mint az Arkangyalok Bukott részének, vagy a Nephilimeknek! Szóval azt vallom, hogy igen is mindenre van megoldás, csak élni kell vele, a lehetőséggel, ami ott van az orrunk előtt! Heraph nem rossz, én tudom, és bizton állítom! Csak meg kell mutatnom az Úrnak, hogy belássa, néha Ő is tévedhet, mint mindenki más, de ettől függetlenül tiszteli az Atyát, a parancsolata szerint él, még ha hibázott is, nagyobb bűn nem terheli lelkét! Remélem, sosem kell szembekerülnöm vele, azt nem élném túl, így is nehezemre esik távol maradni tőle, fáj a szívem érte, hiszen a családtagom, az egyetlen igaz testvérem és szeretem! Elveszteni olyan lenne nekem, mint ha meghalnék, kegyetlen!