Mindig is bajban voltam, mikor valaha is a bemutatkozásra került a sor. Kislánykoromban általában csak zavartan álltam, babrálva a szoknyám szélével, és teljesen kis hülyének tűnve, hebegtem-habogtam pár szót magamról, kihagyva azt, amit akkor, ha még nem is tudtam és még kevésbé értettem. ma sem igazán vagyok az, aki folyton csak magáról beszél, inkább leszek titokzatos, mintsem nyitott könyv arra méltatlanok előtt. Tudod, van ez az érzés, hogy más vagy, mint a többiek, hogy különlegesebb vagy a társaidnál, és mégis rém egyszerű, nevetségesen egyszerű. Most komolyan, tudod? Nem. Sejtettem. Talán ott kezdődik az egész történet, az igazi történet, hogy ha megkérdezed mikor születtem, minden bizonnyal hazudni fogok. Nos igen, éppen a 98. évemben járok. Gondoltad volna? Mondhatni jól tartom magam, de hát így van az ember, ha nem is ember, hanem sellő. Várjunk csak egy pillanatot... te hiszel egyáltalán a sellőkben? Ostobaság nem hinni. Ők is a világ részei, akárcsak a boszorkányok, a vámpírok, az angyalok és Isten. Szentfazéknak tűnnék? Tényleg? Nos akkor nézz vissza felém, 60 év múlva, mikor te öreg leszel és ráncos, én pedig ugyanúgy őrzöm ifjúságom minden szépségét. Akkor talán te is megismerheted a hit nevű erényt, ami nélkül a lények élete üres és kusza lenne. Legtöbbünk a tündék világának lakója. Egek, de jó nekik! Sokszor kívánom, bár cserélhetnék velük, akár csak egy kis időre is. Ott minden és mindenki olyan nyugodt, szép és kedves. Mi azonban, akik ezen halandók földjén, sötét és jóságos erők teremtményei között élünk, nekünk is nagy szerepünk van a világ működésében. Csak aztán el ne szálljunk magunktól, nem mi forgatjuk a Földet, "csupán" óvjuk az embereket és próbálunk Astrid útmutatása szerint élni. Nem olyan egyszerű ám ez. Sajnos velem sohasem sétálhatsz a szakadó esőben, bármilyen romantikus is az, soha nem mehetek a partra strandolni sőt, még csak nem is lógathatom a vízbe a lábam, napnyugtakor a stégről. Csodás dolog sellőnek lenni, a víz az életünk, ugyanakkor ez az egyetlen, amiből egy csepp is tönkreteheti földi életünket. Mindeddig ügyesen rejtegettem csillogó, pikkelyes uszonyomat és valós mivoltomat azok előtt, akik nem értek meg erre a tudásra. Az emberek többsége nem tudna mit kezdeni sem velünk, sem a többi lénnyel, akik természetfeletti erők bűvkörében élnek, pedig a világ bizony bővelkedik bennük. Édesanyám, Delinda is a tündék között él. A szívem egyik fele majd meghasad, hiszen nem lehet minden pillanatban velem, a másik része viszont örül, hogy nagyobb biztonságban tudhatom, mint itt. Koránt sem biztonságos, tele van veszéllyel és folyamatosan bizonyítanod kell; küzdeni, boldogulni. De hát ki mondta, hogy az élet könnyű? Lehetnek mögötted, egy szempillantás alatt hegszámlalámató évek, hosszú évszázadok vagy évezredek, a sorsod alakulása minden pillanatban vehet váratlan fordulatot. Tartsd a lépést, mert az idő sosem áll meg, senki kedvéért nem fog...
Mondhatni így, jópár extrával próbálok boldogulni a Földön, beilleszkedni, és szép életet élni. Eddig hál' Istennek, nem panaszkodhatom. Van egy cseppet se hétköznapi, néha túlságosan is emberi életem, egy tucat jó barátom, akikért tűzbe mennék és egy westie kiskutyám, Sunday. Már sokadszorra felvettek egyetemre, ami ezúttal bár nem olyan, mint amilyennek képzeltem, egész tűrhető. Természetbeli adottságaim révén a hangon csodaszép és ezt minden nagyképűség nélkül mondhatom. Kedvtelésből kezdtem énekelni, és néhány kisebb fellépésem sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam. Ki tudja, talán fényes karrier várhat még rám... Hiszem, hogy fontos vagyok a világban. Vagyis... csak remélni merem. Bonyolult egy élet ez, de ha elég ügyes vagy, kedvedre játszhatsz vele és alakíthatod nemcsak a te sorsod, de másokét is.