Nem nagyon szeretek az életemről beszélni, de ha már így itt vagyunk, elkezdem.
Ezelőtt 100 évvel születtem, egy földi országban. Igen jól olvastad, 100 éves vagyok és a földön születtem, holott sellő vagyok. Egyedüli gyermeke voltam édesanyáméknak, ugyanis ők meghaltak, amikor én 50 éves voltam. Szerettem őket, mert felneveltek, tanítottak, mindent megengedtek nekem. De most már egyedül maradtam. Vagyis nem vagyok egyedül, mert itt vannak a barátaim, és főleg Katniss. Ő a legjobb barátnőm már szinte gyerekkorom óta. Mindent elmondhatunk egymásnak és segítjük egymást. Sajnos mostanában kissé megromlott a kapcsolatunk, de remélem, helyre jön.
Hogy hogyan kerültem én Bulgáriába, Phoenix-ből? Egyserűen úsztam. Vagyis nem teljesen. Phoenix-ből elutaztam Jacksonville-ig, onnantól úsztam végig, egészen Portugáiláig. Onnantól pedig ismét repültem, egészen Bulgáriáig.  Szóval így jutottam én ide. Kalandos egy utazásaim voltak, de azt nem mesélem el, ha lehetne, mert akkor elég sokig itt ülhetnénk.
Az életem most nem egészen fenékig tejfel. Ugyanis beleszerettem egy vámpírba. Ráadásul nem is akármilyen vámpírba. Beleestem, mint vak ló a gödörbe. Nem mondtam el neki. Még az kellene, hogy megtudja, hogy szerelmes vagyok belé. Akkor nekem annyi lenne az biztos. Bár nincsenek anyuék, hogy kiabálnának velem, vagy szobafogság, vagy ilyesmi lenne, de akkor is.
Tulajdonképpen ezért romlott meg Katnissal a kapcsolatunk. Én eléggé sokat foglalkoztam a szerelmi bajommal és nem figyeltem rá eléggé. Remélem, hogy megbocsát nekem. Nélküle teljesen elvesznék.
Nekem ő jelenti a családot, a testvért, a barátot.  
Abban is reménykedem, hogy esetleg belém szeret az én vámpírom és végre boldog lehetek. Vagy ha nem ő, akkor valaki más szeret belém, és boldogan élhetünk együtt.
Szóval ez lenne az én eddigi kicsiny történetem. Remélem nem untattalak halálra vele az olvasása közben.