Előző életemre nem igazán emlékszem, csak az maradt meg a fejemben, hogy uralkodói családba születtem és ott is lázadtam. Még valamikor a 19 században lehetett ez. Majd kiválasztottak engem. Én lettem az akiből vámpírt csináltak. Nem tudom, hogy ki, de a mi fajtánk véletlenül nem lesz vámpír, így én se azért lettem az, mert valaki valamit nagyon el tolt. Tervük volt velem, már akkor tudták, hogy kellek ennek a klánnak. Választhattam és ezt választottam, a hatalomért mi másért. Teltek az évek és megtudtam, hogy ifa változtatott át engem az a vámpír aki egyike volt  sötétség alapítójának. A nép döntött és én lettem a klán vezetője.
Néha nagyon rosszul esik, hogy Demetrius a másik klán vetője, hiszen nagyon helyes és kívánatos pasas, szívesen kötnék vele békét, vagy inkább maradjunk abban, hogy magam alá rendelném, de félre a viccel. Nincs köztünk háború, hiszen mindenki azt akarja, hogy béke legyen vannak akik nem, de őket kivégeztettem vagy magam tépem ki a szívüket. Régebben még a druidák megbocsájtottak nekünk, nem hagyom, hogy ezt felrúgja akárki is. Rendszeresen találkozom Demetriussal ő segít azoknak akik nem akarták ezt a sorsot és együtt akarnak élni ezzel, én pedig azoknak akik élvezik ezt az életet, az öröklétet. Rendszeresen megyünk jelenteni a tanácsnak és eddig nem volt baj. Ha valaki veszélyeztetné ezt, nem kímélném.