Személyiségem, avagy belsőm:
Ha ember vagy, mit sem érsz szememben! Lenézlek, megvetlek és eltiporlak, mert gyenge vagy és semmire kellő, hasztalan porszem! Lázadok, ha úgy tartja kedvem, és gyilkolok, ha úgy diktálja szívem! Már pedig ez rengetegszer fordul elő velem. Ha már itt tartunk, a szívkitépés a hobbim! Tudod, csak stílusosan! Gyűlölettel fordulok a világ ellen, de mindeközben önmagam vagyok, öntelt és eléggé önző, ez az, ami egyszerűen felemel és imádom, hatalommal vagyok teljes és arra egyaránt éhes, gonosznak születtem, egy zsarnoknak, KIRÁLYNAK! Könnyen eljátszadozom veled, élvezem az életem, veszélyesen élek! Híve vagyok, hogy nem határolhatnak be, megszegek minden szabályt, áthágom a határokat! Kalandosan élek! Szeretem a csatározásokat, a vért a halál szelét! Ha királyságomba lépsz, megtapasztalhatod, hogy a pokol az otthonom, a nép a szolgám, Te meg az elejtett vad, az áldozatom! Mert én vagyok az egyetlen, tudod a Király! Avagy a cár, mert a trónját is Én öröklöm immár!
Ezzel ellentétben nem viselkedek úgy, mint az apám! Bár egykor nagyon is fontos volt nekem a család! De feladtam a megváltásukat, elveszett a remény, nem maradt más csak a vér iránti vágy, a pusztítás! Nem segítek a népen, nem kedveskedek, nem mutatok érzelmeket! Törődni velük és védelmezni? Ugyan kérlek ne légy nevetséges hazafi! A csend az én vermem, nélküle nem is létezem, a sötét éjszakában mozgok, mint a vadász, aki csak a jó pillanatra vár! Élvezem, ha félelmet szagolhatok a levegőben, a hívők, a jók és a példamutatók könnyen az áldozataimmá lesznek! A világ az én játszóterem, az emberek és összességében minden csak pusztítandó lételem! Nem vagyok jó és nem is leszek, ne várd el tőlem! Nincs jó énem és soha nem is lesz, kedvesem!
Többet magamról? Ugyan minek? Szerintem már kifejtettem, hogy maga a földre szállt gonosz vagyok, de ha nem volt elég leírom még egyszer, tehát önzőségem határtalan, földbe döngölő természetem van, önfejű vagyok és harcias! Kegyetlen vagyok s könyörtelen, erős, ahogy érzed. Szeretem elvenni az életet, látni a kioltott lángot a szemekben, élvezetes hallanom az utolsó sikolyokat vagy sóhajokat, látnom a patakzó vért az ajkakon! Bátor és erős a csatatéren és nem csak ott, de azt hiszem ezt már sejtheted! Lenézem az olyanokat, akik gyengébbek, lázadok, és könnyen dühbe gurulok! Hitetlen vagyok, számomra nincs isten, a magam törvényeit követem! Öntelt, fennhéjázó, ravasz, erkölcstelen, igazi rosszfiú meg a macsó, rideg, számító, manipulatív gazfickó vagyok! Hatalomra éhes, belül sziklaszilárd meg csendes, a végletekig rejtélyes! Zárkózottságom abból adódik, hogy nem akarsz megismerni, mert ha mégis, jól lehet, hogy a fejed bánná a merészséged! Ha nyitom a szám, akkor a végletekig sokat mondó, bölcs, őszinte és megalázkodásra nem hajló, förtelmes személyiségem van, magamnak való. Ne várd, hogy megváltozzak, ugyanis nem fogok, veszett ügy ezt te is láthatod, ha meg nem rá fogsz jönni! Zsarnok vagyok, pusztítok és gyilkolok, de ez a természetemből adódik, ugyanis Vámpír vagyok! Utálom, ha a közelembe kerülnek vagy ismerkedni szeretnének az emberek, és más lények! Nem bírom elnézni a savanyú, álszent képüket, a félelemmel teljes kis életüket! Hiszen én halhatatlan vagyok, nem sajnálkozok! Lehervasztóak a kis imáik és hasztalan fohászaik haláluk küszöbén, a jók és példamutatók, akik álcát öltenek, egyszeriben rühellem mindet, a világ meg az emberek, róluk már szót sem ejtek, mind egy kalap alá megy. Van még kérdésed? Mert ha nincs, megöllek!
Külsőm: külsőm? Rám kell nézned! Ennyi nem elég? Akkor vak vagy édes! Barna hajam van meg barna szemem, hajam hossza rövid úgy hordom, ahogy épp áll. Nem meglepő azt hiszem. Stílusom meg egyéniségem, jaj, kérlek, ecseteljem? Sötét színekbe öltözöm, rangomnak megfelelően, sokszor láthatsz zakóban, ingben, stílust és divatot követek ez látszik is, mellesleg kornak megfelelően, testre szabottan, időnek ellenállóan. Magasságom megfelelő, testalkatom sovány, férfias külsőm van, izmos hát és mellkas, általában rideg és tekintélyt parancsoló a kiállásom, habár ennek gyakorta az ellenkezője bizonyítható! Mindenki egy kedves jótét léleknek néz, nemesnek és segítőkésznek, az emberek bedőlnek a képemnek, ezzel hódítok és babonázok is egyszerre, rabul ejtem a zsákmányt, s csak akkor engedem, amikor már elhagyta, pehelysúly lelke! Hatalommal rendelkező, lenéző, fennhéjázó, kiszámíthatatlan tekintetem és ragadozó testtartásom van. Amit magamon hordok még, az néhány kiegészítő, egy címerrel ellátott pecsétgyűrű meg egy magam által készített nyaklánc, amelyet jól elrejtek illetve azok az örökségek, amiket a dédnagyapám rám hagyományozott, vagyis amit apám nyakából szedtem le mielőtt elföldelték volna! A gaz képes volt magára ölteni azt a becses ékszert, mert ha nem mondtam volna, a dédapámat a családban a legtöbbre tartottam mindközül, de csak amíg ember voltam. Evidens így, hogy ami az övé volt az most az enyém kell, hogy legyen! Viszont senkinek sincs, beleszólása hogyan festek meg, amúgy sem érdekel a véleményetek, szóval ennyi! Remélem tiszta volt minden!